Korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy Németország TOP10-es tejipari nagyvállalata, a ZOTT miért és hogyan támadta meg a „Montenuovo” szóra benyújtott védjegybejegyzési kérelmünket. Nyitva maradt a kérdés: Hogy döntöttünk? Komoly anyagi kockázatot (is) vállalva belementünk-e a (jogi) küzdelembe, vagy biztos, de kis veszteséget választva inkább feladtuk a Montenuovo névhasználatot?

 Nem adtuk fel, s belevágtunk…

Túl sok gondolkodási időnk nem volt, mivel 2 munkanap állt a döntésünk meghozatalára: vagy az erődemonstrációt sem nélkülöző ügyvédi felszólítás hatására visszalépünk, vagy kérelmünket fenntartva „megküzdünk” a Zott-tal. Azt tudtuk, hogy mit veszíthetünk (pénzügyileg és koncepcionálisan) az azonnali visszavonulással, de fogalmunk sem volt, hogy pontosan mi vár ránk, ha beleállunk a küzdelembe. Igyekeztünk minél több információt szerezni a veszélyek és lehetőségek mérlegeléséhez, de nem jártunk sikerrel: a Zott képviseletét ellátó ügyvédnő nem volt elérhető, a Szabadalmi Infopont tanácstalan volt, így maradt a saját kutatás: a ránk váró eljárás kereteit sikerült kihámoznunk, de hogy ez milyen pénzügyi következményekkel járhat, arról továbbra is csak saját kalkulációink és sejtéseink maradtak.

Miért támadta meg Németország 10. legnagyobb tejipari vállalkozása (ZOTT) a bólyi kis kézműves sajtmanufaktúránkat még az indulás előtt? Milyen technikával gyakorol nyomást egy nagyvállalat, ha kicsit is „veszélyeztetve” érzi üzleti érdekeit? Mit tehet egy magyar, családi kisvállalkozás egy német óriásvállalattal szemben?

Még el sem indultunk, de Ők már tudták,
veszélyesek lehetünk rájuk!

A sajtmanufaktúra (mint minden üzleti vállalkozás) előkészítése során sok „stratégiai” döntést kell meghozni. Köztük – egy magas minőségű, kiskereskedelmi termék esetében – különösen fontosat, hogy: legyen-e egyszerűen csak kitűnő „bólyi sajtunk”, s a szájhagyomány, meg sok-sok munka segítségével előbb-utóbb úgy is eladja önmagát, vagy kezdjünk – rögtön az elejétől – tudatos marketing-stratégiát és brand-et is építeni?

A ZOTT jobban hitt bennünk,
mint néha mi, saját magunkban.

A régi magyar közmondást már jó ideje megújult: „a jó bornak is kell a cégér”! Persze – nem csak ezért – a tudatos márka-építés mellett döntöttem. Így született meg többek között a „Montenuovo” védjegyünk is. Na ez sem a „spanyol viasz”, hiszen nem tűnhet elrugaszkodott ötletnek, hogy az egykori Montenuovo Sajtgyár újjáélesztése Montenuovo néven történjen. Persze több is volt e mögött: napjainkban (is) egyértelműen Bólyhoz kapcsolódó, főnemesi gyökerekkel rendelkező, de ma már "inaktív" családnév, amelyhez nagyon komoly mezőgazdasági termelési kultúra, innovatív megoldások kapcsolódnak. (Helytörténeti előzményeiről a korábbi bejegyzésekben már írtam…)

Ahhoz, hogy a bólyi sajtkultúra gyökereit megértsük, kicsit távolabbra (is) érdemes tekintenünk. Van hova...

A tej termelésének és feldolgozásának dokumentált története egészen 1770-ig nyúlik vissza. A történelem viszontagságaihoz igazodva a gazdálkodásban is legalább 4 nagy korszakot érdemes a kordokumentumok alapján szétválasztani: 1850-ig a Batthyány Uradalom, a reformkortól a Montenuovo Uradalom, a II.világháborút követő államosítás és szocialista nagyüzemei, s végül a rendszerváltozás utáni legújabb „kapitalista” korszak azonosítható. A helyi gazdálkodás – csak úgy mint a történelem viharai – nagyon hullámzó „trendeket” mutat. Felemelkedések (és gyarapodás), majd törések és mélypontok váltakoznak.

A bólyi uradalom gazdasági felemelkedése, s a sajt-sztori későbbi kiteljesedése – sajátos módon – épp az 1848-49-es szabadságharc elvesztéséhez, s a bécsi császári udvarhoz vezethető vissza. Igaz csak áttételesen: Batthyány Júlia grófkisasszony 1850-ben Wilhelm von Neipperg, osztrák főúri herceg felesége lett.

Wilhelm von Neipperg
Apja, Adam Albert Reinhard von Neipperg tábornok, osztrák katonatiszt.
Édesanyja Haubsburg Mária Lujza. (I. Ferenc császár lánya, Napoleon császár korábbi felesége) Mária Lujza Waterloo után nem követte férjét a száműzetésbe, apja bécsi udvarában élt, majd Parma, Piacenza és Guastalla régenshercegnője lett. Kísérőjévé, tanácsadójává, szinte állandó útitársává az udvar egy délceg (bár fél szemére vak) osztrák katonatisztet, gróf Neipperg tábornokot jelölte ki. A rendszeres személyes kapcsolatból – az egykori császár Szent Ilonán bekövetkezett halála után – rangon aluli házasság lett. 1864-ben Ferenc József császár engedélyezte, hogy a házasságból született gyerekek felvegyék a Montenuovo nevet (a név a német Neipperg [neu berg] olasz tükörfordítása).

A németbólyi birtok ebből a házasságból kezdetben még nem igazán profitált. Sőt! Wilhelm herceg nem túl jól gazdálkodott, s összekuszált pénzügyi helyzetet hagyott maga után. Fia, Alfred von Montenuovo rendezte a birtok pénzügyeit, ekkor indult az újabb gazdasági felemelkedés.

Négy éve egy baráti társaságban - amolyan civil kezdeményezésként - az ötletet felvetve még csak álmodoztunk. Az elmúlt 3 évben nagyon sok értékes emberi, és szakmai kapcsolatot megtalálva tapogatóztunk, aztán már egyre konkrétabban tervezgettünk. 2013-ban együttműködési megállapodást kötöttünk a Bólyi Önkormányzattal, 2014-re pályázati forrást is találtunk, majd megindult a beruházás, s 2015 májusában megtörténhet a műszaki átadás.

Persze az elmúlt 4 év nem volt ilyen magától értetődő.

Amikortól felgyorsultak az események... 2013-ban Hárs József bólyi polgármester úr lehetőséget látott a koncepciónkban, s - rengeteg képviselői kétkedés megfogalmazása mellett végül is együttműködési megállapodást kötöttünk Bóly Város Önkormányzatával. Az önkormányzat, a számára "elérhető" kiíráson támogatást nyert a komplex szemléletű gasztro-kulturális program, így a Sajtmanufaktúra építési beruházása és eszközbeszerzése mellett a felújított "Kiskastély"-ban is megvalósulhatott a rendezvényközponthoz szükséges meleg konyhás étterem teljes technológiai beszerzése. Nem egyszerűen "csak" egy jó sajtban, hanem erre a helyi sajtra épülő, komplex gasztro-turisztikai projektben gondolkodunk.

Ezúton is köszönet Várvizi Péternek a gasztronómiai, Tóth Sándornak a kávé-, és Sipos Katalinnak a cukrászati vonalon nyújtott szakmai segítségért. Fantasztikus volt hasonló gondolkodású - a saját területük csúcsán lévő, mégis önzetlenül, óriási szakmai alázattal, rengeteget dolgozó - emberekkel együtt gondolkodni. Mindenkinek hasonlóan inspiráló élményeket kívánok! Nagyon bízunk benne, hogy ezeket az értékes kapcsolatokat a bólyiak számára helyben elérhető, konkrét eredményekké alakíthatjuk! Ez igazából már csak Bólyi Önkormányzat Képviselőtestületén múlik. Az önkormányzat számára adott egy vissza nem térő lehetőség, hogy Bóly városát feltegye az országos gasztronómiai turizmus térképére (is).

Valami kétségtelenül megindult: az önkormányzat, s Hárs József polgármester úr eddig gazdaságfejlesztési és geotermikus projektek eredményeivel hívta fel magára a figyelmet, azonban most óriási energiákat fordít az egészséges helyi élelmiszer előállításához szükséges feltételek megteremtésére is. Több saját beruházás áll befejezés előtt (komplex zöldség-gyümölcs feldolgozó, üvegházak, stb.) s a vállalkozói együttműködés első kézzel fogható lépéseként hamarosan elindulhat a Montenuovo Sajtmanufaktúra is. Ebben mindkét fél teszi a saját dolgát: mi vittük a programot, az önkormányzat pedig mellé állt. Mi felkészülünk a próbaüzem, majd a kézműves termelés beindítására, és az értékesítésre, az önkormányzat pedig hamarosan befejezi a működés feltételeit megteremtő beruházást. Azt hiszem ezt hívják sikeres együttműködésnek. Bóly eddig is azt vallotta: hogy egy jó ötlet esetén az önkormányzat feladata a lehetőségek megteremtése, a többi már a vállalkozón múlik...

A kézzel fogható és kóstolható eredményekről még egy ideig biztosan nem beszélhetünk.Az odáig vezető útról azonban mindenképpen. Lesz mit mesélnünk addig is...

Akár a közelmúlt eseményeiről, hogy: Milyen viszontagságos úton jutottunk el a Montenuovo védjegy regisztrálásáig? Miért támadott meg bennünket Németország 7. legnagyobb tejipari vállalkozása, a Zott? Mit fog takarni a "Bólyfort" védjegyünk, s mit a "Svájceráj"? Mit értünk komplex gasztro-turisztikai célokon? Miért lehet ez jó a helyi borászoknak, panziósoknak? Hogyan profitálhatnak ebből a többi helyi kézműves élelmiszert előállítók?

...vagy épp a régmúlt gyökerekről, a Montenuovo Uradalom-ról felkutatott érdekességekről: miért hozott létre a herceg svájcerájt, majd sajtgyárat? Miért állítottak be már akkor is sonka-disznó állományt? Milyen előzményei voltak a sajtkészítésének Batthyány uradalom idején?

Nagyon sok érdekességre leltünk a helytörténeti kutatások és gasztronómiai régészet során, amit baráti beszélgetés gyanánt, szívesen megosztok a téma iránt érdeklődőkkel.

Már csak egy pohár bor, 3-4 almagerezd, s egy jó kis sajttál hiányzik a kellemes kikapcsolódáshoz!