Miért támadta meg Németország 10. legnagyobb tejipari vállalkozása (ZOTT) a bólyi kis kézműves sajtmanufaktúránkat még az indulás előtt? Milyen technikával gyakorol nyomást egy nagyvállalat, ha kicsit is „veszélyeztetve” érzi üzleti érdekeit? Mit tehet egy magyar, családi kisvállalkozás egy német óriásvállalattal szemben?
Még el sem indultunk, de Ők már tudták,
veszélyesek lehetünk rájuk!
A sajtmanufaktúra (mint minden üzleti vállalkozás) előkészítése során sok „stratégiai” döntést kell meghozni. Köztük – egy magas minőségű, kiskereskedelmi termék esetében – különösen fontosat, hogy: legyen-e egyszerűen csak kitűnő „bólyi sajtunk”, s a szájhagyomány, meg sok-sok munka segítségével előbb-utóbb úgy is eladja önmagát, vagy kezdjünk – rögtön az elejétől – tudatos marketing-stratégiát és brand-et is építeni?
A ZOTT jobban hitt bennünk,
mint néha mi, saját magunkban.
A régi magyar közmondást már jó ideje megújult: „a jó bornak is kell a cégér”! Persze – nem csak ezért – a tudatos márka-építés mellett döntöttem. Így született meg többek között a „Montenuovo” védjegyünk is. Na ez sem a „spanyol viasz”, hiszen nem tűnhet elrugaszkodott ötletnek, hogy az egykori Montenuovo Sajtgyár újjáélesztése Montenuovo néven történjen. Persze több is volt e mögött: napjainkban (is) egyértelműen Bólyhoz kapcsolódó, főnemesi gyökerekkel rendelkező, de ma már "inaktív" családnév, amelyhez nagyon komoly mezőgazdasági termelési kultúra, innovatív megoldások kapcsolódnak. (Helytörténeti előzményeiről a korábbi bejegyzésekben már írtam…)
Néhány mondat a védjegy-regisztrációs eljárásrendről… Első lépésként a védjegy-lajstromozás, az áruosztályok és eljárásrendek útvesztőjének megfejtéséhez segítséget kértem a pécsi Szellemi Tulajdonvédelmi Infoponton (PBKIK). Előzetes kutatás után 2013. december 10-én védjegy-regisztrációs kérelmet nyújtottunk be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához a „Montenuovo” szóra. Innen indul a védjegy-lajtsomozás hivatalos ügymenete. A Hivatal elvégezte a védjegy-kutatását, melyről 2014. márciusában jegyzőkönyvet küldött, s a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő április számában közzétette a védjegy bejelentési kérelmünket. 90 napos határidő áll rendelkezésre, hogy „felszólalással” élhessen az, aki úgy ítéli meg, hogy rá nézve hátrányos (gazdasági) következményekkel járna a védjegy regisztrálása. A 90 nap átfutási idő alatt mind a bejelentő, mind a kifogással élő felszólaló is minden következmény nélkül (persze a befizetett díj elbukásán kívül) visszavonhatja kérelmét. Ekkor van még lehetőség a felek közötti álláspontok tisztázására, jogi és pénzügyi következmények nélküli háttéregyeztetésre. Ugyanis: amennyiben nincs egyezség a 90. napon, akkor újabb szakaszba lép az eljárás: ha marad a bejegyzési kérelem, s ezzel szemben marad a felszólalás is, akkor a Hivatal – 3 tagú Tanács felállítása és tárgyalások megtartását követően – dönt, a vesztes pedig minden költséget fizet (a felszólalással élő fél költségeit is). Na innen kezd a történet „érdekessé” válni.
2 munkanappal a felszólalási határidő lejárta előtt
kaptunk egy ügyvédi felszólítást Budapestről
az Andrássy útról egy „hivatalos” e-mailben, melyben felszólítottak bennünket, hogy azonnal vonjuk vissza a „Montenuovo” szóra vonatkozó védjegybejegyzési kérelmünket. Álláspontjuk szerint ez sérti ügyfelük (Zott SE & Co KG) jogait és érdekeit. Részletesen ecsetelték ügyfelük jelenét és múltját (gazdasági súlyát), illetve az általuk bejegyzett „MONTE” szó közösségi védjegyoltalmát. Kifejtették, hogy "monte nuovo" értelmezés miatt a fogyasztó megtévesztésre adunk alapot... Természetesen nyomatékosan felhívták figyelmünket, hogy amennyiben nem vonjuk vissza kérelmünket, úgy hivatalos felszólalással élnek, mely várhatóan jelentős költségeket fog nekünk okozni. Hiába próbáltam – amint közben megtudtam, ebben a témában „sztár” ügyvédnek számító ügyvédnőt – személyesen is keresni, de nem volt elérhető. Erre mondják, hogy dörzsölt módszer…
Ha végig gondolod, akkor világossá válik ez a pszichikai nyomásgyakorlási módszer: 2 nappal a határidő lejárta előtt szólít fel, hogy vonjam vissza, különben hivatalosan is lép. Még csak beszélni sem tudok velük, így azonnal, és saját belátásom szerint kell döntenem két lehetőség közül: Fenntartom a kérelmem, s családi kisvállalkozásként harcba szállok Németország egyik legnagyobb tejipari vállalatával, s hazai sztárügyvédjével, vagy ekkora kockázattól (nem alaptalanul) megijedve, „önként” visszavonom a védjegy-bejelentési kérelmet. Ez utóbbi esetén az ügyvédi iroda még csak eljárási díjat sem fizet be a Hivatalnak, hiszen a háttérben, nem hivatalos eljárásban „győzte meg” erődemonstrációjával a másik felet.
Érdemes-e ekkora kockázatot felvállalni?
Fontos lehet-e ennyire a Montenuovo név szimbolikája?
Azt kellett mérlegelnem, hogy ha felveszem a kesztyűt, de a végén mégis elveszítem ezt a „jogi kihívást”, akkor vesztes félként ki tudom-e fizetni az összes rám váró költséget: csak megbecsülni lehet a sztárügyvédjük teljes jogi képviseletének óradíjait és egyéb dologi költségeit, hiszen teljesen bizonytalan, hogy meddig húzódik el az eljárás, hány tárgyalási nap lesz, s még sorolhatnám…. Nem mondom, hogy nem okozott álmatlan éjszakát ennek a „milliós” tehernek a mérlegelése, a döntés meghozatala.
Mit gondoltok? Hogy döntöttem?
Folyt.köv.
