A bólyi uradalom gazdasági felemelkedése, s a sajt-sztori későbbi kiteljesedése – sajátos módon – épp az 1848-49-es szabadságharc elvesztéséhez, s a bécsi császári udvarhoz vezethető vissza. Igaz csak áttételesen: Batthyány Júlia grófkisasszony 1850-ben Wilhelm von Neipperg, osztrák főúri herceg felesége lett.

Wilhelm von Neipperg
Apja, Adam Albert Reinhard von Neipperg tábornok, osztrák katonatiszt.
Édesanyja Haubsburg Mária Lujza. (I. Ferenc császár lánya, Napoleon császár korábbi felesége) Mária Lujza Waterloo után nem követte férjét a száműzetésbe, apja bécsi udvarában élt, majd Parma, Piacenza és Guastalla régenshercegnője lett. Kísérőjévé, tanácsadójává, szinte állandó útitársává az udvar egy délceg (bár fél szemére vak) osztrák katonatisztet, gróf Neipperg tábornokot jelölte ki. A rendszeres személyes kapcsolatból – az egykori császár Szent Ilonán bekövetkezett halála után – rangon aluli házasság lett. 1864-ben Ferenc József császár engedélyezte, hogy a házasságból született gyerekek felvegyék a Montenuovo nevet (a név a német Neipperg [neu berg] olasz tükörfordítása).

A németbólyi birtok ebből a házasságból kezdetben még nem igazán profitált. Sőt! Wilhelm herceg nem túl jól gazdálkodott, s összekuszált pénzügyi helyzetet hagyott maga után. Fia, Alfred von Montenuovo rendezte a birtok pénzügyeit, ekkor indult az újabb gazdasági felemelkedés.

Ebben az időszakban, 1896. november 8-án alakul meg a Németbólyi Tejszövetkezet.

 Alfred von Montenuovo,
A családból Wilhelm és Júlia gyermeke futotta be a legfényesebb karriert. A bécsi udvarban élt (csak néhány hetet töltött Németbólyi birtokán), bizalmas viszonyban volt Ferenc József császárral. Előbb kamarássá, majd második udvarmesterré, s 1909-től főudvarmesterré nevezte ki.

Az első világháború elvesztése után Németbólyi birtokát fiának, Montenuovo Nándornak adta át. Amikor a háború véget ért – s a szerb megszállók elhagyták Baranyát – a herceg ideköltözött.

Ferdinand von Montenuovo
1888. május 29-én született a Bécs melletti Margarethen am Moosban. Ferdinand (később a magyar állampolgárságot is felvéve magyarosítva Nándorra) a főúri család egyetlen fiúgyermekeként kitűnő neveltetésben részesült. A leghíresebb bécsi gimnázium elvégzése után a császárváros jogi egyetemén folytatta tanulmányait. A világháború kitörésekor szinte azonnal bevonult a Nádasdy (9-es) huszár ezredbe. Századosként szerelt le, miután nem kevesebb mint 50 hónapon át teljesített frontszolgálatot. A húszas évek közepén a vármegyei törvényhatóság örökös tagjának választották. 1930-ban a kormányzó felsőházi tagságot adományozott neki. 1944-ben a Nyilasok, 1951-ben az ÁVH tartóztatja le. 1951 május 2-án Márianosztra börtönkórházában méltatlan körülmények között hal meg.

Montenuovo Nándor nagy szaktudású jószágigazgatójával, Manninger Gusztáv Adolffal mintagazdaságot teremtett a 20 000 holdas gazdaságból. A szántóföldi növénytermesztést és az állattenyésztést jól egészítette ki a sajtüzem, a téglaégető, a borászat és a sörfőzde. A két világháború közötti időszakban az egyik legkiválóbb nagybirtok lett a németbólyi hercegi uradalom.

Ahogy Manninger Adolf jószágigazgató 1930-ban írja: „A tejnek jobb értékesít-hetése végett 1923-ban sajtgyártáshoz kezdtünk. Hosszas és költséges munkával sikerült végre a Roquefort sajt előállításának megfelelő üzemet berendezni.” A magtárhoz közeli telken épül fel a tejfeldolgozó, míg a magtár pincéjében parafával szigetelve alakítják ki a sajtérlelő pincét. A tej minden reggel lórén érkezik be frissen, a békáspusztai svájcerájból. A svájci mintára kialakított tehenészet kiváló minőségű tehéntejet biztosított a rokfortsajt készítéséhez.

Maninger írja: „Évente átlag 360.000 kg tejet dolgozunk fel, cca.18.000 kg Roquefort sajt készül. A sajtgyártás melléktermékeként nyert savót sertétenyésztésünkkel értékesítjük…. A sonka-malac nevelésre 30 db yorkshirei kocát és 3 kant állítottunk be”.

(Pármában a parmezán sajt melléktermékeként keletkező savót „pármai sonkaként” értékesítik. De erről majd később...)

A bólyi parasztság 32-40 holdas birtokain a kor mezőgazdasági kistermelésének színvonalához képest átlagon felülien haladott gazdálkodást folytatott. A szántóföldeken vetésforgót alkalmazva főleg búzát, kukoricát és pillangósokat termeltek, s egy ekkora birtok kb. 10-15 szarvasjószág tartását tette lehetővé.

A harmincas években kezdték építtetni az ún. svájci istállókat, amelyek legmodernebb változataiban csillék szállították a takarmányt be és a trágyát ki, friss víz a vályúba folyt, a jószágok „teljesítményeikhez" és igényeikhez mérten kapták a takarmányt, azaz egymástól elválasztva etették őket. A szarvasjószágtartás volt az állattartás leghangsúlyosabb ágazata: általában szimentáli fajtát tartottak, de voltak kifejezett tenyésztők, akik Svájcból hozott, törzskönyvezett, ellenőrzött teheneket vagy bikákat tenyésztettek.

Ezek az évtizedek jelentik a bólyi sajtkultúra fénykorát. Svájci mintára kialakított tehenészet és paraszti gazdaságok termelik a jó minőségű tejet, melyet ekkor már 2 sajtgyárban dolgoznak fel Bólyban: Egyszerre működik a Käszler-féle sajtüzem, és a Montenuovo Sajtgyár. A rokfort jellegű sajt már akkor is drága termék volt, így a helyiek nem igen tudták megvenni. A fővárosba és külföldön került értékesítésre.

A világháborút követően mindkét sajtüzemet államosítják. Az egykori Uradalmi Sajtgyárat rövid idő múlva bezárják, a bólyi termelés az egykori Käszler-féle üzemben folytatódik. A minőségi rokfort sajtból tömegtermeléssel készülő márványsajt lesz. 1964-től a BARANYATEJ Vállalat Villányi Tejüzeme egy átalakítási beruházás után speciálisan sajtgyártásra rendezkedett be. A Villányban érlelt sajtot a bólyi sajtüzem gyártotta. A nyers sajtot 3 napi sózás után szállították át a villányi érlelőbe. Itt új laboratórium és létesült, ahol a penicilium roqueforti penész készült 1966 óta. A havi nemespenész termelés 150—200 kg volt, amelyet a bólyi sajtüzem használ fel a márványsajt  gyártásához. A laboratórium felállítása előtt a penészport Dániából kellett importálni.

A rendszerváltozást követően megtörténik a BARANYATEJ Vállalat privatizációja, s a MiZo Bólyi Sajtüzemeként működik tovább, egészen a bezárásáig. Az üzemet bezárásakor egyetlen nap alatt leszerelték, elszállították, s azóta az épületet a természet vette birtokba...

Ez az értékes (gazdaság)történelem, s nem utolsó sorban a kézzel fogható termékei: mind a Kaszler-féle sajt, mind pedig Montenuovo Uradalom Rokfort sajtja lassan a teljes feledés homályába veszik. Még él néhány idős dolgozó, akik sok érdekességet mesélhetnek el, de ennyi...

Alig 4-5 éve éltem még csak Bólyban, amikor először hallottam az Uradalmi Sajtgyár és rokfortjának történetéről. Nem akartam elhinni, hogy az "őslakos" bólyiakat ez a story nem érdekli, nem izgatja. Hogy lehet, hogy ezzel senki nem akar foglalkozni?! Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam: bólyi sajtmanufaktúrát alapítok, s a németbólyi rokfort sajtot újra fogom éleszteni. Ezeket a gyökereket nem szabad elveszíteni. Fontos, hogy továbbvigyük, s ezzel megmentsük, átörökítsük ezt a nemcsak gasztronómiai szempontból fontos bólyi értéket. Ennél jobb PR el sem képzelhető egy borvidéki kisvárosa számára, ahol gyakorlatilag nincs értékelhető turisztikai attrakció, s alig létezik valami kis turizmus...

A helytörténeti kutatások jelentős részét Rózsás József végezte, s publikálta könyveiben.